Mikor kicsi voltam már jártam Horvátországban, de szinte semmire nem emlkészem. Szerintem ez érthető :) Anyáéknak már többször volt rossz tapasztalatuk déli szomszédunkkal, de idén úgy határoztak, hogy adnak még egy esélyt.

Az út hosszúnak és fárasztónak ígérkezett, de csak a korai keléssel volt bajom, utána már minden rendben ment, így délután egy órakor már a szálloda recepcióján intéztük a bejelentkezést, majd nem sokkal később megkezdtem a medencében a csobbanást. Elsőre nagyon furcsa volt a sós víz, de a második naptól teljesen megszoktam.

Rengeteg dolgot csináltunk. Napközben a medencében úsztam, illetve a tengerben búvárkodtam. Mivel a búvárfelszerelésem régi volt, így kaptam újat, aminek sikerült hamar megtanulnom a használatát.

Esténként jókat vacsoráztunk, - persze én csak keveset ettem, mert napközben sokat fagyiztam - kisétáltunk a városba, ahol állandóan nyüzsgő forgatag fogadott. Éjszaka pedig mindennap a szálloda teraszon koncert, vagy éppen filmvetítés volt.

Az utolsó éjszakánkon pedig hatalmas tűzijátékot rendeztek a kikötőben. Ráadásként apával bevertünk egy óriás, nutellás palacsintát is.

A legjobban a búvárkodást élveztem. Rengeteg halat láttam, de gyűjtöttünk kagylókat, sőt egyszer egy rákkal is összefutottunk. Annyira megszerettem a halaimat, hogy az elutazás napján, mikor az autó ablakából egy utolsó pillantást vetettem a tengerre, bizony a könnyem is kicsordult.